Gundel Takács Gábor: A dolgok a komfortzónán kívül kezdődnek

A Vállalkozói Nap nyitányaként Gundel Takács Gábor, a népszerű újságíró, műsorvezető, sportriporter mutatta be kicsit mélyebben, ugyanakkor színesen, milyenek is vagyunk mi emberek döntéshelyzetben, akár egy kvízműsorban, akár egy cég vezetőjeként. Ki az, aki mer kockáztatni és ki nem? Különbözőek vagyunk, más-más habitussal, természettel, ugyanakkor helye van valamennyiünknek a csapatban. Kérdés, jó poszton játszunk-e?
A kockázatról szóló tudnivalókat leginkább a fogalom definíciójával érdemes kezdeni – mondta elöljáróban Gundel Takács Gábor. – Ez nagyjából úgy szól, hogy „kockázat az előre nem ismert negatív hatású vagy valószínűségű esemény”. És van hozzá még egy fontos meghatározás, a kockázat menedzsment. Ennek főbb fázisai a kockázat tervezés, a kockázat kezelés megszervezése, végrehajtásának irányítása, ellenőrzése és végül a kockázat kezelés továbbfejlesztése. Ezek a definíciók nagyon hasznosak, ám hiányzik belőlük valami – éspedig a személy, a személyiség szerepe – jegyezte meg, és ebben próbált ő eligazítást adni hallgatóságának.

 

Játékban mutatkozik meg a valódi énünk

 

Kockázat esetén ki kell lépni valami olyan területre, ami még új, ahol még nem jártunk, ami tele van bizonytalansággal – mindez nagyjából tervezhető, de az eredménye ki nem számítható. Ilyenkor fontos a személyiség szerepe, hiszen már a kezdeteknél eldől, ki az, aki belevág, ki az, aki nem, ki mekkora bizonytalanságot vállal, ki hogyan viselkedik az adott döntési helyzetben. Látni fogjuk, hogy ugyanabban a szituációban ketten kétféle következtetésre jutnak – hiszen különböző egyéniségek. Talán hihetetlen, de a személyiségek ilyen aspektusának megismeréséhez a legjobb terep a játék. Ha néhányan leülünk játszani, azonnal felfedezzük, hogy van, aki képtelen veszíteni, van, aki nem veszi komolyan, van olyan is, aki csal – és a variációk száma végtelen. Versenyszituáció, kockázatvállalás idején ki-ki hamar megmutatja a valódi énjét.

 

A döntés pillanatai

A valós tulajdonságok már akkor megmutatkoznak, amikor a döntés még csak arról szól, hogy egyáltalán részt vesz-e valaki egy játékban vagy sem. Van, aki otthon, a kanapén kitűnően szerepel egy kvízjátékban, de soha nem kockáztatná mindezt egy televíziós vetélkedőben, tízezrek előtt. Van aztán az ellenkezője: akit az ilyen szituációban keletkező adrenalin annyira feldob, hogy még az is eszébe jut, amit nem tudott. Sőt, olyan is van, akit a versenyhelyzet annyira lebénít, hogy meg sem tudjuk róla, hogy mire lett volna képes – ha történetesen kinyitja a száját.

 

2-3 milliónál megváltozunk

Természetesen az sem mindegy, kit mi motivál, amikor elvállalja a játékban – adott esetben egy televíziós kvízműsorban – rejlő kockázatot. Vannak, akiket a kíváncsiság hajt. Van, aki határozott céllal érkezik, nyerni akar, mégpedig olyan összeget, amit kitűzött magának. A harmadik váltig állítja, hogy neki a játék csak játék, amiben élményeket, tapasztalatokat szerez, kipróbálja magát. Külön típus a kvízklubok állandó részvevője: számára a játék presztízs, lehetséges legyőzése az ismert partnernek, ellenfélnek. Érdekes azonban, hogy a kockázatból egy határon túl az élet valós kérdése lesz: Magyarországon, momentán 2-3 millió forint az a pénznyeremény, aminek kilátásba helyezésével az emberek megváltoznak: nincs többé kíváncsiság, nincs többé „ez csak egy játék” – ilyen tét mellett a játékosok megváltoznak, mindent sokkal komolyabban vesznek, állítja Gundel Takács Gábor.

 

Négy alaptípusba tartozunk

Közismert, hogy a pszichológia alapvetően négy alaptípust különböztet meg az emberi természetet illetően: van a kolerikus, a szangvinikus, a melankolikus és a flegmatikus típus – és természetesen ezek számtalan variációja. Jó tudni, hogy ezek az alaptípusok a kockázatvállalás szempontjából is különbözőek. A vállalkozók zöme kolerikus, döntően magas kockázatot képes vállalni, de döntéseiben megfontolt, mérlegelő. A szangvinikus a vállalati struktúrában az értékesítő, ez az úgynevezett „mediterrán” ember, aki az „ahogy lesz, úgy lesz” mottójával működik. Ő is képes kockázatot vállalni, de kevéssé megfontolt. A melankolikus vállalati szinten a végrehajtó. Általában nem tud döntéseket hozni, nem akar felelősséget vállalni, és különösen irtózik a kockázatvállalástól. Neki meg kell mondani, mit tegyen, és akkor kiválóan elvégzi a feladatot. A flegmatikus ugyancsak kockázatkerülő, őt úgy lehet jellemezni, hogy egy szervezeten belül ő a kontroller.

 

Szerepek a csapatban

Vállalkozóként, vállalati vezetőként nagyon hasznos, ha ezt tudjuk, hiszen egy csapatban mindegyik típusra szükség van, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szerepet szánunk neki, ki hogyan viselkedik döntési helyzetben. Ezek a személyiségjegyek fontosak a szervezeti, a gazdasági életben, de ugyanilyen súllyal esnek latba nem csak a játékban, hanem például a sportban is. Egy edzőnek tudnia kell, kire bízza a tizenegyes rúgását – csak olyanra, aki képes döntési helyzetben is megőrizni a hidegvérét és képes kockázatot is vállalni – továbbá nem „fagy le” az adrenalintól.

 

Az érzelmek is számítanak

Egy újabb lépés a kockázatvállalásban és a döntés meghozatalában az érzelmek szerepe. Ezt talán legkönnyebben a műtárgy aukciókon lehet tetten érni, hiszen a döntésnél itt lépnek be olyan szempontok, mint a presztízs (nekem ez „jár”, hozzám ez illik), vagy a sárga irigység (inkább tovább licitálok, de az övé ne legyen), a hazardírozás (ennyiért már nem éri meg, de nem tudom abbahagyni, mert nyernem kell) stb. Az érzelmek ilyenfajta szerepét a döntésekben azért is érdemes ismerni, mert javarészt erre alapulnak a különböző reklámstratégiák és PR-tevékenységek.

 

Több legyen a jó döntés, mint a rossz

Végezetül pedig térjünk vissza a kockázat kezdetben megismert definíciójához. E szerint kockázat „az előre nem ismert negatív hatású vagy valószínűségű esemény”. Így igaz: tehát nem kockázat az, ami bizonyosan bekövetkezik. Nem csak a vállalkozás, a világ, a személyiség is csak akkor fejlődik, ha ki-ki képes kilépni a komfortzónájából, képes kalkulálni olyan tényezőkkel, amelyeknek a végkimenetele nem látszik, bizonytalan és nem egyértelmű. „Kockázat nélkül nincs nyereség” – szól az ismert közmondás és valóban: a dolgok a komfortzónán kívül kezdődnek, az új terepre lépve lehet tanulni, továbblépni, jövőt építeni. Az ezzel kapcsolatos döntéseinkben a legáltalánosabb hiba, hogy azt mindig egy területre, egy adott szituációra szorítkozva próbáljuk megtenni. Noha egészen biztos, hogy egy döntéssel valóságos kockázati láncolatot indítunk el, amelyben óhatatlanul lesznek hibás mozzanatok is. A cél tehát az, hogy több legyen a jó döntés, mint a rossz. A legtöbb sikeres vállalkozó, befektető tudna mesélni arról, hányszor hozott rossz döntést, hányszor kockáztatott rosszul – mégis, ha csak eggyel több volt a jó döntése, mint a rossz, akkor a szaldó pozitív, és a vállalkozás nem csak vegetál, de fejlődik is. Összefoglalva tehát: kockázatvállalásnál mérlegeljük a személyiséget, a stratégiát, adott esetben használjuk a kockázat menedzsmentet. Ezt egészítsük ki szaktudással, önismerettel és emberismerettel – és akkor már csak a jó szerencse hiányzik, amit szívből kívánok valamennyiüknek! – zárta gondolatait Gundel Takács Gábor.

 

 

A nap további programjairól szóló összefoglalóink az alábbi linkeken érhetők el:

• Kerekasztal: válságban is vannak lehetőségeink
• JAM session Nagy Mihállyal és Sipos Auréllal
• Diákok a fenntartható jövőért
• Összefoglaló kisfilm

Forrás: www.csmkik.hu/