Sokkal nagyobb nyomás nehezedik a dolgozó anyákra, mint az apákra

A munkahelyi és családi kötelezettségek összehangolása továbbra is aránytalanul nagy terhet ró a nőkre, akik gyakran a saját pihenésre szánt szabadságukat is ápolási feladatokra fordítják. Egy friss felmérés szerint a  mentális kimerültség leginkább a 25 és 44 év közötti szülőket sújtja.

A Deloitte UK több mint 2000 dolgozó szülő megkérdezésével készült kutatása rávilágított, hogy a nők sokkal inkább ki vannak téve a túlterheltségnek és a kiégésnek, mint a férfiak. Az adatok szerint az anyák 64%-a érzi magát túlterheltnek a kötelezettségei miatt, míg az apáknál ez az arány 38%. A kiégés tekintetében is hasonló a különbség: a dolgozó anyák 66%-a tapasztal kiégést a személyes idő hiánya miatt, szemben az apák 47%-ával.

Életkor és  mentális egészség

A felmérés rávilágított, hogy a válaszadók 57%-a érzi magát  mentálisan kimerültnek vagy kiégettnek, 53%-uk pedig fokozott stresszről vagy szorongásról számolt be. Az életkori megoszlás azt mutatja, hogy a 25 és 44 év közötti korosztály a legveszélyeztetettebb, náluk 62% a mentális kimerültség aránya. Ezzel szemben a legfiatalabb, 18-24 éves szülők körében ez az érték csupán 25%.

Szabadság: pihenés helyett gondoskodás

A kutatás döbbenetes adatokat közölt a szabadságok felhasználásáról is. A szülők negyede évente átlagosan 13 napnyi éves szabadságot használ fel gondozási feladatok ellátására. Miközben a nők 33%-a áldozza fel szabadságát mások ápolására (szemben a férfiak 18%-ával), a saját magukra fordított idő drasztikusan kevés:

• A válaszadók 31%-a mindössze 1–3 napot vesz ki évente valódi pihenésre.
• 27% egyetlen napot sem tud kizárólag saját magára fordítani.
• 56% vallotta be, hogy ha korábban már hiányzott gondozási feladatok miatt, akkor betegen is bemegy dolgozni, hogy elkerülje a táppénzt.

Rugalmasság és elvárások

A munkába visszatérő szülők 63%-a elvárja a rugalmas munkaidőt vagy a változtatható kezdési és befejezési időpontokat. Ugyanakkor jelentős különbség van abban, hogy ki mit remél a munkáltatójától: míg az anyák 52%-a számít a munkaidő csökkentésének lehetőségére, az apáknak csak 30%-a bízik ebben. A nők 58%-a, a férfiaknak pedig 43%-a tart attól, hogy formális kérelmet kell benyújtania a rugalmas munkavégzéshez.

A váratlan helyzetek, például egy gyermek hirtelen betegsége esetén is nagy a szakadék. Az anyák 39%-ától várja el a munkáltatója, hogy az utolsó pillanatban is megoldja a gyermekfelügyeletet, míg az apák esetében ez csak 16%. Ezzel párhuzamosan a férfiak 19%-a, de a nőknek csupán 4%-a nyilatkozott úgy, hogy a munkáltatójuk elvárja, hogy a partnerük vállalja át a felelősséget.

A családalapítás és a karrier nem mehetne az emberek mentális egészségének rovására. Ezek az eredmények megmutatják, mekkora nyomás nehezedik a szülőkre, különösen az anyákra, amikor megpróbálják egyensúlyban tartani a munkát és a magánéletet.

Jackie Henry, a Deloitte embereket érintő stratégiáért felelős ügyvezető partnere szerint olyan munkahelyi szabályozásokra van szükség, amelyek mindkét szülőt támogatják. Ez segíthet felszámolni azt az elavult nézetet, miszerint alapértelmezetten az anya az elsődleges gondozó. A cél egy olyan egyenlőségre épülő kultúra, ahol nemtől függetlenül mindenki bátran élhet a felkínált támogatási lehetőségekkel.

Forrás: Personnel Today

Forrás: hrportal.hu