Nyári diákmunka szakképzési munkaszerződéses tanulók esetén
A nyári szünetben sok tanuló keres ideiglenes munkalehetőséget, azok is, akik szakképzési munkaszerződés keretében vesznek részt szakirányú oktatásban. Nincs jogi akadálya, hogy ők másik munkáltatóval másik munkaviszonyt (vagy egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyt) létesítsenek, és így a nyári szabadságuk idején más (munka)szerződés keretében dolgozzanak. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 6. §-ának (4) bekezdése alapján a munkáltatót tájékoztatni kell a párhuzamos jogviszony létesítéséről, azonban csak alapos okkal akadályozhatja meg (például az Mt. 6. § (2) alapján, ha a munkáltató jogos érdekét sértené a második jogviszony, többek között ha a konkurenciával kötne szerződést a tanuló).
Fontos azonban megjegyezni, hogy ha a foglalkoztató a diákmunkával kapcsolatban támogatást vagy kedvezményt kíván igénybe venni, annak feltételeit szükséges pontosan megvizsgálni, ugyanis lehetséges, hogy a fennálló munkaviszony (a szakképzési munkaszerződés) kizárja a tanulót a támogatásból, illetve annak célcsoportjából; vagy éppen a gazdálkodó szervezetet zárja ki a feltételrendszer a szakképzési munkaszerződésre tekintettel igénybe vett adókedvezmény miatt.
Például a meghirdetett nagy „Nyári diákmunka 2023” program esetén is így van:
A célcsoportból van kizárva minden olyan fiatal, akinek van foglalkoztatásra irányuló érvényes jogviszonya, a hirdetmény szerint:
„A program célcsoportjába azok a fiatalok tartoznak, akik:
– 16–25 év közötti nappali tagozaton tanuló diákok,
– szolgáltatást kérőként kérték nyilvántartásba vételüket és
– foglalkoztatásra irányuló, vagy vállalkozási jogviszonnyal nem rendelkeznek.”
