Blogon is téma a “Paktum” – 2. rész

Hogyan mérhető a foglalkoztatási paktumok hatása? 2. rész

Mintegy 100 milliárd forint áll rendelkezésre országszerte a foglalkoztatás felpörgetésére. A pénz beömlik a rendszerbe, de vajon tudjuk-e majd a végén, hogy valóban hatásosan használtunk-e fel ezt a hatalmas összeget? Az első részben bemutattuk a paktumprojektek lényegét. Most következzen egy hazai viszonyok között is alkalmazható nemzetközi példa arról, hogyan kellene vizsgálni egy foglalkoztatási program hatásait.

2017.02.03.

Írta: Komádi Mónika, MEGAKOM Tanácsadó Iroda

A paktumok hatásértékelése biztosan kiemelt jelentőséggel fog bírni a 2014-2020 közötti időszak teljesítményének vizsgálatában. Ahhoz, hogy ez a valós képet visszatükröző és jól használható eredményeket adjon, már most, a paktumprojektek elején el kellene kezdeni a folyamatot – ideális esetben országos szinten, de már az is nagy előrelépést jelentene, ha egy-egy helyi paktum nyitottságot mutatna erre.

2016. december elején a Miniszterelnökség Monitoring és Értékelési Főosztálya nemzetközi értékelési konferenciát szervezett, amelyen szakértőink is részt vettek. A litvániai Dovilė Jonavičienė bemutatta, hogyan követték nyomon egy korábbi – volumenében a hazai paktumprojektekhez hasonló – foglalkoztatási program hatásait.

A jelszó a tényellentétes hatáselemzés. Mielőtt a kedves olvasónak ettől a szép magyar kifejezéstől elmenne a kedve a további olvasástól, röviden megvilágítjuk az európai szinten egyébként elterjedt, de azért korántsem mindenható módszer lényegét. Példaképpen nézzünk egy foglalkoztatási projektet: ha 100 munkanélküli személy számára képzést nyújtunk, akkor utána nemcsak azt kell(ene) nyomon követni, hogy velük mi történik (találtak-e munkahelyet, mennyi ideig alkalmazták őket stb.), hanem azt is, hogy nagyobb eséllyel tudnak-e elhelyezkedni, magasabb fizetést tudnak-e elérni, mint azok a személyek, akik nem vehettek részt a képzésen. Vagyis szükséges egy olyan ún. kontrollcsoportot kijelölni, amelynek összetétele minden szempontból nagyon hasonló a projektben résztvevőkéhez, de az érintett személyek nem részesülnek képzésben, munkaerő-piaci helyzetüket viszont ugyanúgy vizsgálni kell hosszú távon, mint a képzésben résztvevőkét. Kizárólag ezzel a módszerrel lehetséges azonosítani egy projekt tényleges hatásait úgy, hogy kizárjuk, de legalábbis minimalizáljuk a külső tényezők befolyását.

A litván program esetében összesen mintegy 65 ezer fő részesült képzésben vagy támogatott foglalkoztatásban. A kontrollcsoporthoz a regisztrált álláskeresők teljes köréből (kb. 840 000 fő) indultak ki, majd statisztikai módszerekkel „megtisztították” az adatokat úgy, hogy az szinte teljes átfedést mutasson a projektben résztvevő csoporttal kor, nem és a korábbi jövedelem alapján.

Mindehhez a hivatalos munkaerő-piaci és kereseti adatbázisokat használták (anonim módon, vagyis nem konkrétan egy-egy személyre kapták meg az adatokat, hanem a teljes csoportra).

 

Ezt követően megvizsgálták, hogy hogyan alakult a programba bevont személyek, illetve a kontrollcsoport helyzete az alábbi mutatók alapján:

– regisztrált álláskeresőként eltöltött napok száma/év,

– foglalkoztatottként eltöltött napok száma/év,

– éves bruttó jövedelem,

– átlagos napi bruttó jövedelem a ledolgozott napok száma alapján.

 

A litvániai hatásértékelés konkrét eredménye számunkra most nem érdekes, csak maga a folyamat, ami viszonylag könnyen átültethető a hazai rendszerbe is.

 

Mindez elképzelhetetlen a kormányhivatalok közreműködése nélkül, hiszen a foglalkoztatási főosztályok találkoznak a célcsoporttal, ők rendelkeznek a szükséges információkkal, és képesek összeállítani az elemzés alapját jelentő adatbázist.

Végezetül álljon itt néhány szám.

Az adatok az Európai Bizottság által elfogadott Terület- és Településfejlesztési Operatív Programból származnak, de a benyújtott pályázatok alapján a vállalt indikátorok ettől várhatóan nagyobbak lesznek. Nem kételkedünk abban, hogy a kormányhivatalok teljesíteni tudják a megjelölt célértékeket, nagyon nem mindegy azonban, hogy a paktumok lényegében csak plusz forrást jelentenek a kormányhivataloknak az egyébként is elvégzendő tevékenységeik ellátásához, vagy tényleges, hosszú távú hatást tudnak majd eredményezni az egyes városok, járások, megyék és végeredményben az egész ország foglalkoztatási helyzetében.

Hogy ne csak elköltsük, hanem értelmesen használjuk fel ezt a 100 milliárd forintot.

Forrás: http://icg-exante.hu/magunkrol/blog/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadom" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás